Szívügyekről

Részletek Cecil Paxton “Issues of the Heart” c. könyvéből

Ne aggodalmaskodjatok

Jézus azt mondta, hogy “ Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. … Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?” (Máté 6:24, 31)

Jézus olyan dolgokról beszél, amelyek számunkra fontosak tudnak lenni: a ruhákról, amiket viselünk, ételről és italról.

Arra utasít, hogy ne aggódalmaskodjunk. Van amikor annyit töröd a fejedet valami számodra fontos dolog miatt, hogy az már aggodalom. Amikor aggódsz, gondolatban újra és újra azt az adott dolgot járod körül. Eközben pedig leveszed a szemedet Jézusról.

Nem nézhetsz egyszerre két irányba, nem szolgálhatsz egyszerre két mestert.

A Zsidókhoz írt levél arra int, hogy “kitartással fussuk meg az előttünk lévő küzdő tért“, úgy hogy közben nézzünk Jézusra, a hitnek elkezdőjére és befejezőjére (Zsidók 12:1,2, ).

A görög nyelvben az a kifejezés, hogy “Jézusra nézni” arra utal, hogy teljes mértékben (100%-ig) a saját érdekeiddel ellenkező irányba nézel és ehelyett Jézusra koncentrálsz. Nem veszed le Róla a szemeidet, és így a gondolataid nem saját magaddal és a veled kapcsolatos dolgokkal vannak elfoglalva. Nem a látszat alapján ítéled meg a dolgokat, és azért nem, mert Jézusra nézel. Rá vagy nagyon nyitott. Az, hogy Rajta tartod a szemed, és Rá koncentrálsz, megmutatja a szíved alázatát.

Ezzel ellentétben, amikor a problémáid miatt magaddal vagy elfoglalva, a szívedet szorongás tölti el. Mindez szinte észrevétlenül történik, minaddig amíg az aggódás egy életmóddá válik. Ez nem a Krisztusban való életmód, de amikor már oda jutottál, hogy gondolkodás nélkül aggódsz, akkor már ez vált az életmódoddá. A szívedet arra tanítottad, hogy aggódjon és ez az ami számodra a természetes.

A szorongás félelmhez vezet

A szorongás a félelem egy fajtája. A keresztények között is vannak sokan, akik aggódni tanították a szívüket, olyannyira, hogy az megtelik félelemmel. Először nem féltek, csak aggódtak. A szívükben levő aggodalom miatt a problémáikat felnagyítják és a kellőnél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak azoknak, majd hamarosan kíhívások sorozatával találják magukat szemben. Könnyen lehet, hogy csak egy kis dologról van szó, ami nekik nagynak tűnik a szívükben levő aggodalom miatt.  

Ha így “életmódszerűen” aggódsz, fennáll annak a veszélye is, hogy a jövődre nézve valami rosszabb dologra készíted ezzel elő magadat. Tegyük fel, hogy megélsz egy nehéz helyzetet, ami mély nyomokat hagy benned. Annyira, hogy félelmet kelt a szívedben. A félelem egy olyan aggodalom, amely átmegy a jövőbe. A holnap még itt sincs, de már aggódsz miatta. Félsz attól, hogy a szörnyű dolgok, amelyek történtek veled, újra megtörténhetnek. Képzeletben átlépsz a jövőbe, és magaddal viszed a problémáidat. Amikor félelem él benned, rossz dolgokra számítasz. Ez már nemcsak aggodalom, a félelem a szívedben ilyenkor már egy életmód. Amikor tele vagy félelemmel, folyamatosan arra gondolsz, hogy mikor fog valami rossz dolog történni. Még mielőtt megtörténne, már keresed a rosszat.

Amikor a félelem ural, valójában a rossz dolgok könnyebben utolérnek. A jót akarod, de úgy tűnik, hogy a rossz dolgok könnyebben megtörténnek veled, mint a jók. Mindez azért van, mert a a szíved úgy viszonyul az élethez, hogy aggódsz, és ez olyan mintha kinyújtanád a kezedet, hogy magadhozz ragadd a problémákat. Az hogy vannak problémáid, persze lehet tény, de nem kell azokra emberi szemszögből tekinteni és azokkal azonosulni, mert velünk van a Szent Szellem. Azonnal Jézushoz vihetjük a problémáinkat. Arra taníthatjuk a szívünket, hogy a Szent Szellemhez forduljunk és az Ő megoldását kérjük.

Amikor az Úrhoz fordulsz bölcsességért, ne feltétlen kérdezz kérdéseket a problémával kapcsolatban, mert előfordulhat, hogy még mélyebbre ásod magad a hitetlenségbe. Kérj Tőle bölcsességet és értelmet. Fordulj Jézushoz, mert így tudod őrizni a szívedet. A szíved javára szolgál, amikor nem aggódsz.

Ne keverd a bizalmat aggodalommal

Fennáll annak a veszélye annak, hogy két mestert szolgáljunk. Jézus azt mondta, hogy lehetetlen egyszerre az Istent és a pénzt szolgálni. A pénzzel kapcsolatban, az embereknek könnyű a saját forrásaikban, tulajdonukban és vagyonukban bízni, ahelyett, hogy az Úrba helyeznék a bizalmukat.

Ne aggodalmaskodjatok az élet dolgai miatt

Jézus így folytatta:

“Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk?” (Máté 6:31)

Ő ételt, italt és ruházkodást említett, de én most ezt az élet minden területére alkalmazom. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy vannak más dolgok is, amik felől aggodalmaskodhatunk! A lényeg az, hogy nem aggódhatunk és bízhatunk Istenben egyszerre.

Vesd a terhedet az Úrra

Péter arra int, hogy vessünk minden gondunkat az Úrra, mert az Úr mély szeretettel gondot visel mindannyiunkról. (1Péter 5:7)

Ez egy életmód Krisztusban, amely azt jelenti, hogy már az elejétől úgy reagálsz bármely helyzetre, hogy azt az aggályt, amely a helyzettel jár, az Úrnak adod. Semmiképpen nem vagy hajlandó magadra venni az aggodalmat. Az Úrra veted; nem a problémát veted az Úrra, hanem a problémával járó gondot.

Nem akarod azt, hogy aggodalom legyen a szívedben; azt akarod, hogy a szíved szabad legyen, aggályoktól mentes, hogy meg tudd hallani a Szent Szellemet. Az Ő segítségét akarod és nem akarsz te is a probléma részévé válni. Az Ő megoldásait keresed.

Jézus azt mondta, hogy:

“Keressétek először az Istennek országát és az ő igazságosságát, és mindezek (a dolgok) megadatnak néktek.” (Máté 6:33)

Úgy adsz Istennek első helyet, hogy az Ő országát keresed és az Ő módszereit.

Fontos lenne ezt megalapozni a szívünkben. Az első reakciónk mindig az, hogy az Ő országának módszereit keressük, hogy Őt tesszük első helyre, nem magunkat.

Amikor Jézus Krisztus által Isten előtt megigazultál, és amikor a szívedben meg van alapozva az a tudat, hogy ki vagy Krisztusban, akkor másképp viszonyulsz az élethez. Neki adsz első helyet, nem magadnak, mert ismered az Ő módszereinek az előnyeit. A szíved már megbizonyosodott azokról.

Amikor először Isten országát és az Ő igazságosságának ajándékát keresed, akkor az Ő igazságosságában bízol, nem a sajátodéban. Jézus azt mondta, hogy amikor ezt teszed, akkor “mindezek megadatnak” neked. Jézus az ételről, italról és ruházatról beszélt, tehát olyan dolgokról, amelyek nélkülözhetetlenek.

Ez tényleg így van, amikor Őt teszed az első helyre, ez minden szempontból a javadra fog szolgálni; minden jó dolog követni fog.

Viszont ha magadat teszed az első helyre, akkor korlátozni fogod az életedben Istent és azon fogsz tűnődni, hogy ugyan miért hagyott cserben; sok keresztény ezt teszi. De hadd kérdezzelek meg, milyen a szíved állapota? Hogyan viszonyulsz Istenhez?

Eszembe jut az az eset, amikor egy fiatal hölgy Istent vádolta az őt ért autóbalesetért, pedig ő volt az, aki a sebességhatáron felül vezetett és hirtelen elvesztette a kontrollt. Tehát valójában ő okozta a balesetet, amely során komolyan meg is sérült. De mégis Istent vádolta, és Tőle kérte számon, hogy miért nem védte meg és hogy miért nem volt ott amikor szüksége volt Rá. Ítéleteket kezdett fomálni a szívében, és mélyen legbelül azt kezdte hinni, hogy Istenben nem lehet megbízni.

Olykor helytelenül Istent vádoljuk olyan dolgokért, ami a mi felelősségünk: a mi döntéseink és a mi tetteink következményei. Amikor Őt vádoljuk, akkor mi vagyunk azok, akik hátat fordítunk Neki. Mi vagyunk azok, akik nem hallgatunk Rá, a szívünk ítélkezése miatt.

Istennek nincs semmi nehézsége azzal, hogy beszéljen, Ő mindig beszél hozzánk. Nekünk van nehézségünk azzal, hogy Rá hallgassunk. Isten nem kényszeríti ránk az akaratát. Ő nem kontrollál vagy manipulál minket és nem is haragtartó velünk szemben. Neki nem kell az igazát bebizonyítani! Isten nem csupán egy olyan Isten, aki rendelkezik szeretettel, hanem Ő Maga a Szeretet (I János 4:8). Nem Ő felelős a bolygón történő rossz dolgokért. Sok rossz dolog történik az ördög miatt, és az emberek cselekedetei miatt, de ezekért nem Isten a felelős. Isten biztonságban tud minket tartani nehéz körülmények között, de a szívünk állapota határozza meg azt, hogy hogyan bízunk Benne.

A fiatal hölgy szívének már a baleset előtt is kihívást jelentett, hogy egy olyan kapcsolatban volt, ahol a másik fél nem hitt Isten létezésében és gondoskodásában. Mivel szerette a férfit, ez őt befolyásolta és komolyan megfontolta a szavait. Az autóbaleset után pedig úgy ítélte, hogy Isten nem volt ott vele és hogy akkor talán Isten tényleg nem is létezik. Nem töltött már időt Istennel és nem kereste az Ő bölcsességét. Nem a Szent Szellemhez fordult igazságért és értelemért, ehelyett a fiatalember szavai uralták a szívét. Az ő szavaira hallgatott, mert ezt a kapcsolatot fontosabbnak tartotta; ez volt az ő választása. Amikor a baleset megtörtént, a démoni világ mindezt a saját javára fordította: jobban tudta őt befolyásolni és mély gyökereket eresztett a szívébe. Ilyen helyzetekben fontos, hogy elkezdjünk Jézusnak adni első helyet.

Amikor a Szent Szellem segítségével Isten igazságára alapozzuk azt, amit hiszünk, akkor megtapasztaljuk a hűségességét. Amikor ez az értelem meg van alapozva a szívünkben – tehát nemcsak információ vagy tudás van a szívünkben, vagy valami, amit úgy gondoljuk, hogy csinálnunk kellene – akkor megtapasztaljuk az Ő útjait és “mindezek a dolgok megadatnak” nekünk!