Életünk során olykor különös körülmények közepette találjuk magunkat. Tapasztalatból tudom, hogy nincs értelme aggódni és idegeskedni olyan dolgok miatt, amelyeket nem tudunk befolyásolni. Ilyenkor legjobb a helyzetet Isten kezébe tenni, és rábízni. Ő tudja a legjobb megoldást, és Ő majd elintézi. Már intézi is.
Olykor fáj a szívem és annyira szeretném félrelökni a hatalmas sziklaként utamat álló akadályokat. Erőlködnék, lökném, tolnám, azt szeretném, hogy egyszerűen eltűnjenek. Őrjöngeni tudnék, hisz egyszerűen nem megy.
Talán emberi természet az, hogy tisztán akarjuk látni az előttünk álló utat, hogy mindent meg akarunk tudni tervezni, és részleteiben átlátni. Az olyan jó érzés, akkor van reményünk, hiszen látjuk és pontos elképzelésünk van arról, hogy hogyan is fognak a dolgok alakulni, és hogy meg fognak oldódni. Azonban nem minden esetben van ilyen előrelátása az embernek.
Sőt, van olyan is, hogy szinte semeddig nem látunk; talán csak az orrunk hegyéig. Ilyenkor kezdünk a szokásosnál jobban idegeskedni. Próbálunk valami megoldást találni, rengeteget rágódunk rajta, de semmire sem jutunk vele. Csak az előttünk tornyosodó akadályokat látjuk, és még sok más ismeretlen tényezőt. Ilyenkor elkezdünk reményt veszteni.
Talán ilyen időkben kellene hittel telten előre haladnunk, még akkor is, ha csak homályosan látunk? Amikor Isten kezét kellene fognunk, sem jobbra, sem balra nem tekintenünk, csakis egyedül az Ő gyengéd, szerető szemébe, amely vezet minket előre? Az is lehet, hogy “előre” ebben az esetben azt jelenti, hogy nem mozdulunk, hanem várunk az Ő időzítésére: amikor a köd megszűnik, és utunk újra tisztán látható? Vagy talán azt jelenti, hogy törtetünk előre, lépésről lépésre, emeljük egyik lábunkat a másik után, nem számít, milyen sokáig kell ezt tennünk, vagy hogy mennyire lassan haladunk? Ezt pedig azért tesszük, mert hisszük, hogy ezt az utat kell járnunk.
Még akkor is, ha mindössze egy apró kis útszakaszt látunk magunk előtt: a következő lépést. Még akkor is, ha nagyon nehéz lábunkat tovább emelni, mintha az út homályba és sárba lenne fürösztve; még akkor is, ha az időjárási feltételek nagyon kedvezőtlenek, hogyha sűrű a köd, és az éjszaka a szokásosnál hosszabb.
2011 decembere
Szeretteimnek 