Egyedül haldokolva

Nasir Siddiki foglalkozása motivációs beszédek tartása. Jó néhány Eagle Team üzleti találkozón is beszélt Bloemfontein-ben. Ott mesélte el nekünk, hogy hogyan gyógyította és váltotta meg őt, egy haldokló muzulmánt, Jézus.  Ma ő egy nemzetközileg elismert keresztény szónok és evangélista.

34 éves korára Nasir Siddiki, egy ugyancsak sikeres üzletember, már megkereste az első millió dollárját, de a pénz semmit sem jelentett a halálos ágyán. Súlyos beteg lett, a vizsgálatok szerint övsömörben szenvedett, így beutalták a Toronto General Kórházba. Immunrendszere feladta a szolgálatot és az orvosok nem hitték, hogy életben maradna. Hadd számoljon be a történtekről ő maga:

Másnap reggel egy sterilizált szobában ébredtem a kórház 8. emeletén. Bőröm úgy égett, mintha valaki, először benzinnel leöntve, meggyújtott volna. Kívül-belül úgy éreztem, hogy lángolok. Mikor az orvos jött, csodálkozva nézett rám:

– A hólyagok nagyon gyorsan szaporodnak, és szó szerint látni, ahogy egyre nagyobbak lesznek. A szervezete nem védekezik.

Másnap reggelre az övsömörön kívül még tetőtől talpig bárányhimlős is lettem. Szigorúan elkülönítettek. Aznap éjszaka 42 fokos lázam volt, elég magas ahhoz, hogy felforrjon az agyam.

Az állapotom több napig egyre romlott. Annyira begyulladtak az idegvégződéseim, hogy elég volt, hogy egy hajszál hozzáérjen a bőrömhöz és úgy éreztem mintha tűzhullámok futnának végig testemen. Hétvégére már a kritikus állapotban lévő betegek közé soroltak be.

Utolsó reményem

Mindig bátor, magabiztos embernek tartottak. Most viszont, a halállal szembesülve, meg voltam rémülve. El sem tudtam képzelni, hogy mi vár rám a másik oldalon. Angliában nőttem fel, muzulmánnak neveltek és tudomásom szerint Allah nem szokott gyógyítani.

Reményem egyedül az orvosságokban volt. Végül annyira közel suhantam a halálhoz, hogy az orvosok nem gondolták, hogy hallanám őket vizsgálat közben.

– Az immunrendszere egyszerűen feladta a szolgálatot – jelentette ki egyikük.

– Haldoklik – erősítette meg a másik. – Valószínűleg az AIDS-től gyengült így le az ellenálló képessége.

– Nem vagyok AIDS beteg! – kiabálni akartam, de nem jöttek ki a szavak. Aztán minta ez a hír fejbe vágott volna. Azt mondta, haldoklom.

Az orvosok csendesen beszéltek munkatársammal, Anitával:

– Mindössze néhány órája van hátra – mondták. – Ha valami csoda következtében mégis életben maradna, valószínűleg jobb szemére megvakul, bal fülére megsüketül, a jobb oldala lebénul és lehetséges, hogy a magas láz következtében komoly agykárosodást is szenved.

Aztán kimentek.

Otthagytak meghalni! Úgy éreztem magam, mint egy fuldokló ember, akit már harmadjára húz a víz maga alá. Összeszedve minden erőm, egy imát suttogtam:

– Isten, ha tényleg vagy, ne hadd, hogy meghaljak!

Az Ő jelenlétében

Az éjszaka legsötétebb órájában felébredtem és láttam egy embert az ágyam lábánál. Fénysugarak áradtak belőle, és így láttam a körvonalát. Az arcát nem láttam, mert túl fényes volt. Nem kellett senkinek bemutatnia, tudtam, hogy ez Jézus volt.

A Korán beszél Jézusról; a muzulmánok hisznek létezésében, nem Isten fiaként, hanem egy jó emberként és prófétaként. Tudtam, hogy ez nem Mohamed volt. Tudtam, hogy nem Allah volt. Jézus volt a szobámban. Nem ébresztett bennem félelmet, békét hozott.

– Miért jönnél el egy muzulmánhoz, amikor mindenki más a halálomra hagyott? – tűnődtem. Szavak nélkül szólt hozzám:

– A keresztények Istene vagyok. Ábrahám, Izsák és Jákob Istene.

Mindössze ennyit mondott. Nem beszélt a betegségemről. Nem említette közelgő halálomat. Amilyen hirtelen jelent meg, olyan hirtelen el is tűnt.

Másnap reggel, ugyanaz a két orvos jött vizsgálni.

– A hólyagok nem nőttek nagyobbra!

– Nem tudjuk, hogy ez hogy lehetséges, de a gyógyulási folyamat megindult.

Másnap, még mindig fájdalmas hólyagokkal belepetten, hazaengedtek a kórházból egy bőröndnyi gyógyszer kíséretében.

– Legjobb, ha otthon marad  – figyelmeztetett az orvos. – A hólyagok leszáradása hónapokig is eltarthat, és akkor is bőrdarabokkal és sebekkel lesz a teste befedve. A fájdalom évekig is eltarthat.

Amikor kiléptem a reggeli napfényben az utcára, valószínűleg egy leprás és az Elefánt Ember keverékeként festhettem. Amikor emberek rám néztek, gyorsan átmentek az utca másik oldalára. De én nem a kinézetemmel törődtem, Jézusról gondolkoztam. Nem volt róla kétségem, hogy Jézus jelenléte állította meg az övsömör vírus terjedését. Bárki is lehetett Jézus, az nyilvánvaló volt, hogy jelenlétében csodák történnek.

Ez a tény egy mindent felemésztő kérdést hagyott maga után: Jézus valóban Isten fia-e, mint ahogy a keresztények állítják, vagy csak egy próféta, mint ahogy azt nekem tanították?

Hiába szedtem gyógyszereket, este otthon a fájdalom és a viszketés annyira zavaró volt, hogy majdnemhogy össze kellett kötni kezeimet. Nyugtalan álomba merültem, miközben még mindig Jézus kilétéről gondolkoztam.

Élni tanulás

Másnap reggel, korán ébredtem és bekapcsoltam a televíziót.  Miközben csatornákat váltogattam, szinte elállt a lélegzetem, amint  a következő szavak jelentek meg a képernyőn: Ugyan Jézus Isten Fia-e?

Figyelmesen hallgattam, amint az egész program során két ember ezt a témát vitatta meg  –  és egyben válaszoltak minden kérdésemre. Mielőtt befejeződött volna a program, az egyik ember a televíziós közönséget meghívta egy imára. Testem égett a fájdalomtól, de nem érdekelt; ott helyben a nappalimban letérdeltem. Könnyek öntötték el az arcomat, amint imádkoztam és megkértem Jézust, hogy jöjjön be a szívembe.

Dr. Nasir Siddiki feleségével, Anitával

Rögtön mohó lelki éhség keletkezett bennem. Kellett, hogy többet megtudjak Jézusról. Habár az orvosom arra utasított, hogy maradjak otthon, másnap kimentem és vettem egy Bibliát. Először elolvastam Máté, Márk, Lukács és János könyveit. Aztán, még mindig kiéhezetten, elkezdtem a Teremtés könyvét olvasni és éjszakánként, mikor nem tudtam aludni, végigolvastam a Bibliát.

Eközben Anita az Evangéliumot tanító könyvekkel és kazettákkal halmozott el. Azokat is bújtam, miközben tovább tanulmányoztam Isten Igéjét. Amint a hitről való értelmem növekedni kezdett, megkerestem egy olyan képemet, amely még azelőtt készült, mielőtt övsömört kaptam. Imádkoztam és megkértem Istent, hogy megint úgy nézhessek ki, mint azon a képen.

Jézus a gyógyítóm

Egy héttel azután, hogy kiengedtek a kórházból, úgy ébredtem, hogy a párnám el volt lepve hólyagokkal. Azt gondoltam, hogy biztos levakartam őket álmomban. Kivonszoltam magam az ágyból és beálltam a zuhany alá. Ami a párnámon kezdődött, a zuhanyban fejeződött be:  Az összes hólyag lehullott a testemről!

Ahelyett, hogy fehér foltokkal és sebhelyekkel lettem volna belepve, a bőröm egyszerűen piros és nyers volt. Lassan gyógyult, míg vissza nem tért az övsömör előtti állapotába. Mikor pedig meggyógyult, újra emberként kezdtem el kinézni, sőt ismét teljesen fel lehetett ismerni régi önmagamat. Mindössze a mellkasomon maradt néhány sebhelynek nyoma.

Az orvos egyik szörnyű jóslata sem vált valóra. Látásom tökéletes volt. Hallásom normális. Beszédem ép. Nem volt agykárosodásom.

Gyógyulásom egy csoda volt, gyors és teljes. A fájdalom is teljesen elmúlt, semmi más komplikáció sem állt be. Gyógyulásom épp annyira csodálatos volt, mint amennyire betegségem súlyos.

Jézus, a keresztények Istene felbukkant egy haldokló muzulmán kórházi ágyánál és gyógyulást hozott. De nem is ez volt a legnagyobb csoda; a szívemben történő változások felülmúlták a testemben történőeket.