A lengéscsillapító

Matthew Nantes cikke

Már megint az a gödör! Hazafelé vezettem és – mint ahogy már jó néhány hónapja naponta teszem – nagyon lassan át kellett vezetnem egy gödrön, hogy elkerüljek egy csontokig hatoló zökkenést.

Itt volt a rutin szervizelés ideje, úgyhogy elvittem a kocsim ahhoz a szerelőhöz, akihez vinni szoktam. Amint beült a kormánykerék mögé, hogy begördítse a kocsit a műhelybe, még büszke is voltam magamra, hogy eszembe jutott  behozni a kocsit. A szerelő mindössze néhány centimétert haladt vele, és ezzel a kérdéssel fordult hozzám:

–  Hogy vezethet Maga így? A lengéscsillapító egyáltalán nem működik!

Az első reakcióm az volt, hogy megkérdőjelezzem az indítékait. Honnan vehetné ezt ilyen gyorsan észre?  Viszont mivel eddigi ismeretségünk során jó tapasztalataim voltak a szerelővel, na meg a kocsi is már 10 éves volt,  inkább arra kértem, hogy vizsgálja meg a lengéscsillapítót, és cserélje ki, ha szükséges. Ezt meg is tette.

Már megint az az árok! Az újonnan javított autómmal vezettem haza, és annyira el voltam gondolataimban merülve, hogy nem lassítottam le időben a már jól ismert gödör előtt. Már szinte előre éreztem ennek elkerülhetetlen következményét – egy farokcsonttól a földig és karosszériától a kerekekig hatoló zökkenés formájában – de meglepetésemre alig éreztem meg a jó öreg gödröt. A szerelőnek igaza volt! Annyira hozzászoktam  lengéscsillapító nélkül vezetni, hogy elfelejtettem, milyen is az, ha azzal vezetek.

Ha csak jó utakon vezet az ember, aligha van lengéscsillapítóra szüksége, de amikor göröngyösebb úton járunk, vagy beleszaladunk egy ilyen csontot-zökkentő gödörbe vagy horpadásba, akkor már nem lehetne ugyanezt elmondani.

Nem így van ez az életben is? Legtöbbször, hál Istennek, elég simán mennek a dolgok. De mi van akkor, ha egy közeli hozzátartozónkat elveszítjük, vagy az üzleti életünkben kudarcot vallunk, vagy ha egy sérülés rázkódtatja meg életünket? Mi van akkor, hogyha elmegy az áram és néhány órát egy liftben kell töltenünk, vagy ha egy földrengés vagy valami más katasztrófa közepében találjuk magunkat? Milyen “lengéscsillapító” kell ahhoz, hogy egy darabban átvészeljünk ilyen helyzeteket?

Annyira hozzászoktam lengéscsillapító nélkül vezetni, hogy elfelejtettem, milyen is az, ha azzal vezetek.

Kérd meg Őt, aki egy nehéz és göröngyös úton jutott el a Kálvária hegyére, aki életét adta érted és értem. Neki tudnia kellene, és Ő tudja is. “Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” ( Máté 11:28)  Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én legyőztem a világot. – (János 16:33)

Annyian vezetnek a világon lengéscsillapító nélkül, óvatosan próbálkozva azzal, hogy kikerüljenek bármely olyan bukkanót vagy gödröt, ami zökkenést okozhatna.

Az élet útján pedig lesznek bukkanók. Ez elkerülhetetlen. Jézus szerető kezeivel alattad azonban szinte észre sem veszed ezeket. Lazíthatsz és élvezheted az utat, aztán pedig biztonságban megérkezhetsz a végcélodhoz.

Helyezd magad az Ő kezeibe és meglátod, milyen nagy lesz a különbség.

“Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik. (Ézsaiás 26:3)

One Reply to “”

  1. Annamária csodálatosak írásaid, erőt és hitet sugároznak.Ritkán találkozik az ember olyan írásokkal, amitől feltöltődik és erőt kap,én itt ezt éreztem.
    Nagyon tehetséges vagy ,mert az írásaid másnak is erőt és hitet adnak.
    Nagyon mélyreható gondolatok amiről írsz ,és ma olyan nagy szükség van erőre,hitre ,szeretetre,együttérzésre.
    Aki olvassa ezt a blogot,az, ezt , itt mind megtalálja.
    Köszönöm a szép gondolatokat,azt az erős kisugárzást, amitől rádöbben az ember ,hogy a legnehezebb helyzetekben is van megoldás ,ha hisszük ,hogy utunkat vigyázzák .
    További sok sikert ,jó egészséget kívánok ,folytasd tovább, hogy még többen találják meg az utat és higgyenek abban ,hogy a legnehezebb helyzetekben is van megoldás.

    Kedvelés

Hozzászólás